85 éves a Köfém: a székesfehérvári könnyűfémmű története a háborúktól a szocialista iparfejlesztésig

A tények

• Az üzem alapításáról 1941. június 25-én írtak alá szerződést a Magyar Bauxitbánya Rt. és a német Dürener Metallwerke.
• Az építkezés 1942 tavaszán kezdődött a székesfehérvári Ráchegyen.
• Az első hengerlést 1943. április 21-én végezték el.
• 1944 szeptemberére a létszám elérte az 500 főt.
• A háború után a szovjet-magyar egyezmény értelmében az üzem a Szovjetunió irányítása alá került.
• 1951-re az alumíniumipar olyan mértékben fejlődött, hogy az üzem nem tudta kielégíteni a keresletet.

A német-magyar érdekeltségű gyár alapítása

A Magyar Bauxitbánya Rt. és a német Dürener Metallwerke AG 1941. június 25-én írta alá a szerződést egy félkészárut gyártó könnyűfémmű létrehozásáról. A német fél a repülőgépgyártás elősegítése érdekében vállalta a telep tervezését, megépítését, a gépek szállítását és a szakszemélyzet betanítását. A szerződést 1956. december 31-i végdátummal kötötték, ötévenkénti hosszabbítási lehetőséggel. A helyszín kiválasztásakor Győr és Székesfehérvár jött szóba. A német megbízottak Fehérvár mellett döntöttek, részben a város vezetésének rendkívül pozitív hozzáállása miatt. A javaslat 1941. április 25-én került a berlini központi Műszaki Iroda elé, a törvényhatósági bizottság pedig augusztus 29-i rendkívüli közgyűlésén örömmel nyugtázta a gyár létesítését.

Az építkezés és a termelés beindulása

Az építkezés 1942 tavaszán kezdődött. Üzemvezető főmérnökként Láng Jenő gépészmérnököt alkalmazták, a kivitelezést Báthory és Klenovits budapesti vállalkozók végezték. A gépi berendezést a Dürener Metallwerke szakemberei tervezték. Koder Frigyes és Emőd Gyula kohómérnökök vezetésével 30 fős csoport utazott Németországba a gyártási technológia elsajátítására. A város iparhatósága 1943 áprilisában adta ki az iparigazolványt. Az első hengerlést április 21-én végezték el. Augusztus 1-jére a gyártelep összes épülete elkészült. Július volt az első normális üzemi hónap, ekkor 36,5 tonna lemezt gyártottak. Az üzem létszáma áprilisban 174, júliusban 232, decemberben 422 fő volt.

A háború pusztítása és a szovjet átvétel

A létszám 1944 szeptemberére érte el az 500 főt, de a szeptember 19-i pusztító erejű légitámadás főként a villamosenergia-ellátásban okozott zavarokat. Az október 13-i támadások nem tettek kárt a telepben, de a termelés jelentősen visszaesett. Novemberre a térség hadszíntérré vált, és egy német-magyar vegyesbizottság december 6-án a motorok leszerelése mellett döntött, hogy megbénítsák a termelést szovjet előrenyomulás esetén. A háború után, 1945. május 18-án indult a romeltakarítás. Jankovics Ferenc vezetésével üzemi bizottság alakult. A kormány először a teljes leszerelést rendelte el a háborús jóvátétel jegyében, de a potsdami szerződés értelmében a német érdekeltséget a Szovjetuniónak adták át, így a leszerelés okafogyottá vált. 1946. április 8-án a szovjet és a magyar kormány egyezményt írt alá, másnap Éder Ernő lett az üzem új vezetője. Az üzem Andrej Zincsenkó szovjet igazgató irányítása alá került.

A „magyar ezüst” kora: a szocialista iparfejlesztés

Az üzem 1946 novemberétől ismét termelt, de az eredeti programot nem tudták folytatni, így 76 dolgozót elbocsátottak. 1947-ben a létszám 331 fő volt, messze elmaradva az 1944 szeptemberitől. A termelési kapacitás jelentős volt, de megrendelés hiányában nem tudták kihasználni. 1948-ban újabb 100-120 fő elbocsátásának veszélye fenyegetett, ezért dr. Hazai László főispánnak címzett levélben sürgős intézkedéseket kértek, például egy 200 tonnás svéd megrendelés megszerzését. 1951-re az alumínium kezdte kiszorítani a hagyományos anyagokat, a „magyar ezüst” felhasználási területe jelentősen megnövekedett. Az igény a munkaigényesebb ötvözött félgyártmányok felé tolódott el. Az üzem nem tudta kielégíteni a keresletet, ami komoly fejlesztésekhez vezetett – ezek egy új korszak kezdetét jelentették a Köfém életében.

Örökség és jelen: 85 év a magyar alumíniumipar szolgálatában

Az idén 85 éves Székesfehérvári Könnyűfémmű története szorosan összefonódik a magyar alumíniumipar fejlődésével. A bauxit kitermelése 1926-ban indult a gánti bányában, majd 1938-ban Ajkán és Mosonmagyaróváron timföldgyárak, Csepelen kohó, Kőbányán feldolgozó üzem épült. Kincsesbányán 1942-ben kezdődött a földalatti termelés, miközben Székesfehérváron lerakták a Köfém alapjait. A gyár a háború, az államosítás és a szocialista iparosítás viharait túlélve a magyar könnyűfémipar egyik meghatározó bázisává vált. Bár a rendszerváltás után az iparág szerkezete átalakult, a Köfém továbbra is működik, őrizve a „magyar ezüst” hagyományát.

Összegzés

• A székesfehérvári könnyűfémművet 1941-ben alapították német-magyar együttműködéssel, a második világháború alatt.
• Az üzem 1943 áprilisában kezdte meg a termelést, és 1944 szeptemberére 500 főt foglalkoztatott.
• A háború után szovjet irányítás alá került, és a „magyar ezüst” néven ismert alumíniumipar egyik központja lett.
• Az 1950-es évekre a kereslet olyan mértékben megnőtt, hogy az üzem kapacitásbővítésre kényszerült.
• A Köfém 85 éves múltja a magyar alumíniumipar egészének fejlődését tükrözi.