Putyin „lehetőségi ablaka”: Európa fél évszázada nem látott kihívás előtt

A tények

• Európai védelmi tisztviselők szerint Oroszország a következő egy-két évben kedvező időablakot lát a NATO egységének próbára tételére.
• Az Egyesült Államok megkezdte 5000 katona kivonását Németországból, további csapatcsökkentéseket helyeztek kilátásba Olaszországban és Spanyolországban.
• Mika Aaltola finn EP-képviselő szerint Oroszország számára most nyílt „lehetőségablak” az amerikai visszahúzódás és az EU felkészületlensége miatt.
• A NATO-források nem tartják valószínűnek a teljes körű szárazföldi támadást, inkább hibrid műveletekre számítanak: dróntámadás, balti-tengeri incidens, sarkvidéki provokáció.
• Donald Tusk lengyel kormányfő a transzatlanti szövetség „folyamatos szétesését” nevezte a legnagyobb fenyegetésnek.
• Alar Karis észt elnök szerint Oroszország túlságosan le van kötve Ukrajnában ahhoz, hogy háborút indítson a Baltikum ellen.
• A szakértők szerint a gyengülő Oroszország paradox módon veszélyesebb lehet, mert a nyomás új eszközök keresésére ösztönözheti a Kremlt.

Az időablak: amerikai kivonulás és európai hiányosságok

Európai védelmi tisztviselők és politikusok szerint Oroszország a következő egy-két évben kedvező időablakot lát arra, hogy próbára tegye a NATO egységét. Az érvelés lényege, hogy Donald Trump még a Fehér Házban van, az amerikai–európai viszony gyenge, miközben az EU katonai kapacitásainak megerősítése csak évek múlva hozhat érdemi eredményt. Mika Aaltola finn néppárti EP-képviselő szerint Oroszország számára most nyílt egy „lehetőségablak”, mert az Egyesült Államok visszahúzódik Európából, az EU pedig még nem készült fel arra, hogy önállóan viselje a nagyobb védelmi terheket. A Trump-adminisztráció a hétvégén bejelentette 5000 amerikai katona kivonását Németországból, Donald Trump elnök pedig Olaszország és Spanyolország esetében is hasonló lépéseket helyezett kilátásba.

A fenyegetés természete: hibrid műveletek a szürke zónában

A szakértők szerint nem feltétlenül egy klasszikus invázió a legvalószínűbb forgatókönyv. Sokkal inkább olyan hibrid vagy korlátozott műveletek jöhetnek szóba, amelyek szándékosan a „szürke zónában” maradnak. Ilyen lehet egy dróntámadás, egy tengeri incidens a Balti-tengeren, sarkvidéki provokáció, kisebb szigetek vagy kritikus infrastruktúra célzása, esetleg az orosz árnyékflotta felhasználása. A cél az lehetne, hogy Moszkva olyan helyzetet teremtsen, amely megosztja a NATO-t arról, életbe kell-e léptetni az 5. cikk szerinti kollektív védelmet. Az ilyen típusú lépések különösen veszélyesek lehetnek, mert nem egyértelműek: a NATO alapszerződésének 5. cikke kimondja, hogy egy tagállam elleni támadás az egész szövetség elleni támadásnak minősül, azonban egy „nem egyértelmű” incidens esetén komoly vita alakulhat ki arról, hogy ez a küszöb átlépésre került-e.

Megosztott Európa: keleti félelmek és nyugati óvatosság

A fenyegetés megítélésében komoly különbségek vannak Európa országai között. A keleti tagállamok – különösen azok, amelyek közel vannak Oroszországhoz – sokkal komolyabban veszik a veszélyt. Finn és litván politikusok sürgetőbb veszélyt látnak, különösen az amerikai fegyverszállítások iráni háború miatti csúszása mellett. Ezzel szemben Észtországban és a NATO-ban többen óvatosabbak. Alar Karis észt elnök szerint Oroszország túlságosan le van kötve Ukrajnában ahhoz, hogy háborút indítson a Baltikum ellen, és ezt a véleményt több NATO- és európai védelmi tisztviselő is osztja. A visszatérő álláspont mégis az, hogy bár rövid távon nem látszik közvetlen katonai fenyegetés a NATO ellen, Európa nem engedheti meg magának, hogy alábecsülje az orosz kockázatvállalást vagy a nyugati egység esetleges félreértését.

A gyengülő Oroszország paradox veszélye

A szakértők szerint ráadásul a jelenlegi helyzetben a gyengülő Oroszország paradox módon veszélyesebb is lehet. A folyamatos katonai és gazdasági nyomás arra ösztönözheti a Kremlt, hogy új eszközökkel próbáljon kitörni a patthelyzetből – akár a konfliktus kiterjesztésével. Bár az orosz hadsereg jelentős erőket köt le az ukrajnai háborúban, Moszkva továbbra is keresi azokat a lehetőségeket, amelyekkel nyomást gyakorolhat a Nyugatra. Egy európai védelmi tisztviselő szerint ha a republikánusok rosszul szerepelnek a novemberi félidős választásokon, Trump belpolitikai okokból még keményebben fordulhat Európa és a NATO ellen. Donald Tusk lengyel kormányfő ennek kapcsán a transzatlanti szövetség „folyamatos szétesését” nevezte a legnagyobb fenyegetésnek.

A következő lépés: Európa védelmi képességeinek megerősítése

Abban ugyanakkor széles körű egyetértés van, hogy Európának növelnie kell védelmi képességeit. A következő évek döntőek lehetnek abból a szempontból, hogy a kontinens képes lesz-e önállóan is elrettenteni egy esetleges agressziót. Több uniós forrás szerint a Kreml stratégái azt mérlegelhetik, hogy érdemes-e próbára tenni a NATO egységét és reakcióképességét. A kérdés így továbbra is nyitott: valóban kihasználja-e Putyin ezt az időszakot, vagy a félelmek túlzottnak bizonyulnak. Egy azonban biztos: Európa nem engedheti meg magának, hogy rosszul mérje fel a helyzetet.

Összegzés

• Az amerikai csapatkivonások és az európai védelmi hiányosságok miatt a következő egy-két évben megnő az orosz hibrid fenyegetés kockázata.
• Moszkva valószínűleg nem indít teljes körű inváziót, hanem kétértelmű akciókkal (drón, tengeri incidens, infrastruktúra elleni provokáció) próbálja megosztani a NATO-t.
• A NATO 5. cikkének alkalmazása kérdésessé válhat egy nem egyértelmű támadás esetén, ami mélyítheti a szövetségen belüli megosztottságot.
• Európa keleti és nyugati tagállamai között jelentős nézeteltérés van a fenyegetés súlyosságát illetően.
• A gyengülő Oroszország paradox módon veszélyesebb lehet, mert a nyomás új konfliktusok kiterjesztésére ösztönözheti.
• Európának sürgősen növelnie kell saját védelmi képességeit, hogy csökkentse az amerikai védelemtől való függőséget.