A Hormuzi-szoros csapdájában: az Öböl-monarchiák tehetetlenül szemlélik az iráni ellenőrzést

A tények

• A Hormuzi-szoros forgalma a háború előtti napi 130-ról 4 hajóra csökkent.
• Az ENSZ Biztonsági Tanácsa Bahrein elnökletével hétfőn ülésezett a tengeri kereskedelem biztonságáról.
• Donald Trump amerikai elnök határozatlan idejű tűzszünetet hirdetett, de a blokádok fennmaradtak.
• Az amerikai–iráni tárgyalásokon a szoros megnyitása és az atomprogram kapott hangsúlyt, a rakétaprogram és a regionális szövetségesek háttérbe szorultak.
• Békeidőben a globális kőolaj- és LNG-mennyiség ötöde haladt át a szoroson tankereken.
• A GCC hat tagországa – Kuvait, Bahrein, Katar, az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia és Omán – érdekelt a szabad hajózásban.

A tengeri útvonal megbénult

A Hormuzi-szoros iráni ellenőrzése csapdába ejtette a gazdag Öböl-országokat. A Donald Trump amerikai elnök által határozatlan időre meghosszabbított tűzszünet dacára mind az iráni, mind az amerikai blokád fennmaradt. Naponta átlagosan négy hajó halad át a szoroson, míg a háború előtt 130 körül alakult a napi forgalom. A szoros lezárása több mint két hónappal ezelőtt, az iráni háború kezdetével történt. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa Bahrein elnökletével hétfőn ülést tartott a tengeri kereskedelem biztonságáról, de a királyság és a többi öbölbeli arab olajmonarchia tehetetlennek bizonyult a létfontosságú vízi út megnyitásában.

A tárgyalások hiányosságai

Az eddigi amerikai–iráni egyeztetéseken a szoros megnyitásán kívül az iráni atomprogram kapott hangsúlyosabb szerepet. Az iráni rakétaprogram és a regionális szövetségesek – például a jemeni hutik vagy a libanoni Hezbollah – iráni támogatása háttérbe szorult. Ez az öbölbeli arab országok számára azt jelenti, hogy Irán fenyegető ereje – rakétákkal és drónokkal – megmaradna, és továbbra is sakkban tarthatja a szomszédait. Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) hat tagországa – Kuvait, Bahrein, Katar, az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia és Omán – számára kilátástalan, hogy az amerikai–iráni egyezkedések egyelőre nem sok reménnyel kecsegtetnek. A tárgyalásokon Irán ellenőrzése a szoros felett továbbra is fennállna, még ha bele is egyezne a szabad hajózásba.

Irán „aranybányája”

Teherán azon van, hogy ő írja a szabályokat a tengeri átjáróról, és „vámot szedjen”. Ahogy egy öbölbeli elemző fogalmazott, Irán rátalált az „aranybányára”. Az Öböl-monarchiák szerint ezért a tűzszünet nem elég. Azt követelik az USA-tól, hogy ne csak a háborúnak vessen véget, hanem érje el, hogy Irán jelentős mértékben korlátozza rakéta- és drónarzenálját, illetve soha többé ne használhassa fegyverként a Hormuzi-szorost. Békeidőben a globális kőolaj és cseppfolyósított földgáz (LNG) mennyiségének ötöde haladt át a szoroson tankereken. A forgalom drasztikus csökkenése súlyos gazdasági következményekkel jár a térség országaira nézve.

A GCC országainak követelései

Az Öböl-monarchiák azt várják Washingtontól, hogy a tűzszünetnél többet érjen el. Konkrétan azt követelik, hogy Irán korlátozza rakétaprogramját és drónarzenálját, és soha többé ne használhassa a Hormuzi-szorost nyomásgyakorlásra. A GCC tagállamai attól tartanak, hogy ha a tárgyalások csak a szoros megnyitására és az atomprogramra összpontosítanak, Irán továbbra is sakkban tarthatja őket. A helyzetet súlyosbítja, hogy a felek között nincs előrelépés a rakétaprogram és a regionális szövetségesek ügyében. Az arab országok számára ez elfogadhatatlan, mivel Irán katonai képességei továbbra is fenyegetést jelentenek.

Kilátástalan jövő

A tűzszünet ellenére a Hormuzi-szoros továbbra is zárva van, és a napi hajóforgalom a háború előtti töredéke. Az amerikai–iráni tárgyalások jelenlegi állása szerint a GCC országai nem látnak reményt a helyzet gyors rendezésére. A szoros megnyitása önmagában nem oldaná meg a biztonsági aggályokat, amíg Irán rakétái és drónjai célba vehetik a térséget. Az Öböl-monarchiák számára a jövő még bizonytalanabbá válhat, ha Washington a fejük felett egyezik ki Teheránnal. A tárgyalások kimenetele alapvetően befolyásolja a régió gazdasági és biztonsági helyzetét.

A következő lépések

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése után sem történt érdemi előrelépés. A GCC országai továbbra is nyomást gyakorolnak az Egyesült Államokra, hogy vegye figyelembe az érdekeiket. A kérdés nyitott: vajon Washington hajlandó-e a tűzszünetnél többet kérni Irántól? Az iráni háború és a szoros lezárása rávilágított az Öböl-monarchiák kiszolgáltatottságára. A globális energiaellátás ötödét érintő útvonal ellenőrzése továbbra is Teherán kezében van, ami hosszú távon destabilizálhatja a régiót.

Összegzés

• A Hormuzi-szoros forgalma a háború előtti napi 130-ról 4-re esett, ami súlyos gazdasági következményekkel jár.
• Az amerikai–iráni tárgyalásokon a rakétaprogram és a regionális szövetségesek ügye háttérbe szorult, ami aggasztja a GCC országait.
• Irán a szoros ellenőrzését „aranybányaként” használja, vámot szedve a hajózásért.
• A GCC országai azt követelik, hogy a tűzszünet mellett Irán korlátozza katonai képességeit és ne használhassa fegyverként a szorost.
• A globális kőolaj- és LNG-szállítások ötöde haladt át a szoroson, így a lezárás világpiaci hatásai is jelentősek.
• Az Öböl-monarchiák kiszolgáltatottsága nőtt, mivel Washington a fejük felett tárgyal Teheránnal.